Ebes

A település története messze visszanyúlik a honfoglalást megelőző időkbe. A sík, jó termőtalajú vidék kedvező életfeltételeket nyújtott az idetelepülőknek.

A település nevét először a Váradi Regesztrum említi 1271-ben Ebey alakban, a név magyarázata a környező mocsaras, zsombékos területre utal.

Látnivalók a községben és környékén: Gróf Széchenyi Istvánt ábrázoló egészalakos bronzszobor Az Árpádkori település helyén (a hajdúszováti út és a Diószegi tanya közti területen) még látható az egykori román stílusú templom alapja.

Az Ebesi Református Templom

A modern kori Ebes első templomát 1992. október 24-én kezdték építeni. Meilen, svájci testvérváros és polgármestere, valamint a Tiszántúli Református Egyházközség és az Ebes Községi Önkormányzat segítségével került a templom tető alá. 1997. február 12-én a toronysisakkal együtt a helyére került a tetőszerkezet. 1997. június 8-án szentelték meg a harangokat: Mária és Márton harangok Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő mester műhelyében készültek. A templom karzatának festett kazettáit Buka László festőművész készítette; bibliai motívumokat és református jelképeket ábrázolnak. A református templomkertben emlékmű található az Ebesre kitelepített családok tiszteletére.

Az Ebesi Szent Lőrinc római katolikus templom

A templom 1997-ben épült.  A 182 négyzetméter alapterületű templom és hitoktató terem Kováts Ákos építészmérnök és Mohácsi Péter belsőépítész tervei alapján készült el az Ady Endre utcában. A festett üvegablakok Szabó Erzsébet munkái, a magyar szenteket ábrázolják, az oltár tűzzománc képeit Lőrincz Vitus készítette. A toronyban lakó harang Szent Miklós nevét viseli, az ősi templom védőszentjének tiszteletére.